A BRDF modelek pedig csak gyenge közelítések, így lényegtelen mind. Hiszen a valóságban mi történik?

Van egy egyenetlen felület, ahonnan a fényhullámok a szuperpozició elvének megfelelően mindenfele verődve kialakítanak egy valószínűségi teret. Ez a komplex tér határozza meg, hogy hol, milyen és mennyi foton fogunk detektálni.

Egy helyes raytace vagy fotonmap hullámokkal számol. Ezt a jelenlegi számítási teljesítnény mellett lehetetlen megvalósítani. Egyetlen foton számítása is nagyságrendekkel több számítást igényel, mint egy ray vektor számítása.

A jelenlegi legjobb eredményt a monte carlo ray tracing adja. Nem véletlenül. Ez áll legközelebb a valósághoz.